Depresszió

Hetek óta érzed,

hogy valami nincs rendben,

de kifelé jókedvet mutatsz,

belül meg szenvedsz, magadban, csendben.

Nincs kedved semmihez,

nem veszel részt semmiben,

csak aludni akarsz -és meghalni

- ebben a sorrendben.

Emberek közé is már csak

akkor mész, ha muszáj,

úgy vagy vele, minek,

hiszen úgysem értik, mi fáj.

Úgy érzed, elhagyott mindenki,

nincs barátod egy sem,

hogy elfelejtettek téged,

nem ért meg senki sem.

Egész nap a plafont bámulod,

és csak fekszel az ágyadon,

és nem érted, hogy miért is

vagy ezen a világon.

Lehet,hogy azt gondolod,

te még Istent sem érdekled,

közben meg te hagytad el Őt,

nem pedig Ő téged.

Azt gondolod,hogy ennél már

nem is lehetnél tőle messzebb,

de amikor a szíved összetört,

Ő akkor van hozzád a legközelebb.

Már ott tartasz, hogy föladod.

- hogy ennyi volt, és véged.

De tudd meg: Isten nagyon szeret,

és nem hagyott el téged!